Az inzulin hatásgörbék a különböző inzulinok hatástartamát és időbeni hatáscsúcsát jelzik. Azért van különös jelentőségük, mert ha “egymásra csúsznak”, akkor megnövelik a hipoglikémia kockázatát.
Kifejezetten igaz ez a gyakori étkezések esetében adagolt gyors hatású inzulinokra, melyek hatása általában 4-6 óra –ami az adagolt mennyiséggel arányosan nő, és akár 8 óráig is terjedhet!
Az inzulinokat leggyakrabban hatástartamuk alapján csoportosítjuk, illetve hogy mire használjuk őket:
1. az étkezések tápanyagtartalmának vércukorszint emelő hatásának kompenzálására
(ezek az úgynevezett bólus inzulinok), vagy
2. az alapanyagcserénk fenntartására – ezeket bazális inzulinoknak nevezzük.
Étkezésekhez az úgynevezett rövid (más néven gyors hatású, vagy reguláris), illetve vagy ultragyors (analóg) hatású inzulinokat kell adagolni, a közepes és hosszú hatástartamúakat pedig mindig bázis inzulinként használjuk (ezzel fedezzük az alapanyag-cserénkhez szükséges inzulin mennyiségét).
Az összinzulin igényünk testsúlyfüggő, körülbelül 50-50%-ban étkezési (bólus) és bázis (bazális) inzulinokkal fedezzük. Bólus inzulint használunk a magas vércukorszint kompenzálására is, illetve az inzulinpumpákban, melyek folyamatos adagolással biztosítják a szervezet alapanyagcseréjéhez szükséges inzulint (ebben a kivételes esetben az étkezési és a bólus inzulin tehát ugyanaz).
Egy reguláris inzulin beadásakor az inzulin hatásideje az adagolt mennyiségtől függően 4-6-8 óra, míg az étkezés vércukorszint-emelő hatása 2-3 óra. Ebből következik, hogy ha reguláris gyors (rövid hatástartamú) inzulint (például Actrapid) használunk, akkor egy beadott inzulin dózishoz két étkezés tartozik: egy főétkezés és egy pótétkezés (tízórai, uzsonna vagy utóvacsora). A pótétkezés(ek) elhagyásával a vércukorszintünk leesését kockáztatjuk (kivéve, ha magas fehérje és/vagy zsír tartalmú volt a főétkezésünk, illetve ha magas volt a vércukorszintünk). Az ultragyors - körülbelül 2 órán keresztül ható - inzulinok ezzel szemben rugalmasabb életmódot tesznek lehetővé, de gyakran kétszeri bázis inzulin adagolását igénylik.
Amennyiben a használt bázis inzulinunk hatása megszűnik (például elfelejtjük beadni, vagy testsúlynövekedés miatt megnövekedett az inzulin igényünk), akkor a hatástartam lejártával a vércukorszintünk automatikusan fokozatosan emelkedni fog. Ugyanez történik akkor is, ha a pumpánk adagolása megszűnik (például eltömődik, vagy kifogy), de ebben az esetben a vércukorszint meredek emelkedésére számíthatunk, hiszen nincs a szervezetünkben semmilyen elhúzódó hatású inzulin, így néhány óra alatt 16-20 mmol/l-es vércukorszintet lehet produkálni anélkül, hogy bármit is ettünk volna.
© Copyright 2014-16 - MindOn SolutionsTM | Minden jog fenntartva! | Adatvédelem | Impresszum | Oldaltérkép | Médiaajánlat
Admin