A 2-es típusú cukorbetegség többnyire a szervezet sejtjeinek csökkent inzulinhaszno-sítási képességéből ered, és a béta-sejtek progresszív zavarához vezet. A cukorbetegek mintegy 90%-a sorolható ebbe a típusba, melyet más néven időskori diabétesznek is hívnak, mivel elsősorban középkorúaknál és időseknél alakul ki. Kialakulásának valószínűsége a korral nő, melyhez hozzájárul a genetikai hajlam, étrendi tényezők, az elhízás és a mozgásszegény életmód.
Sejtjeink csökkent inzulinhasznosítási képessége (inzulin rezisztencia) általában diétával és vércukorszint csökkentő készítményekkel jól kezelhető, ezért “nem inzulin-függő diabétesznek” (NIDDM - “non-insulin dependent diabetes mellitus”) is nevezik. Amikor valahol azt halljuk, hogy “a cukorbetegség gyógyítható”, akkor többnyire a 2-es típusú cukorbetegségről van szó, ugyanakkor amennyiben már a hasnyálmirigy Béta-sejtjeinek kimerülése áll fenn, akkor inzulinos kezelésre is szükség lehet, melyből már ritkábban van visszaút, mint a még diétával és gyógyszerekkel karbantartott, de életmódváltással sikeresen megszüntethető – többnyire korai – stádiumról.
Szemben az 1-es típusú diabétesszel – amelynél a gyors diagnózis és kezelés hiányában a beteg meghal –, a 2-es típusú betegeknél gyakran nem egyértelműek a tünetek. Előfordulhat, hogy a cukorbetegséget csak a kifejlődését követően 15-20 évvel fedezik fel súlyos késői szövődményei miatt (például látásromlás, csökkent sebgyógyulás, végtagok keringésének romlása, lábujjak elhalása). Jellemző e diabéteszforma rejtőzködő voltára, hogy a szívizominfarktuson átesettek 10-15 %-nál derül fény korábban fel nem ismert cukorbetegségre. Sajnos megjelenése egyre fiatalabb életkor felé tolódik, napjainkban bár ritkán, de gyermekkorban is előfordulhat!
© Copyright 2014-16 - MindOn SolutionsTM | Minden jog fenntartva! | Adatvédelem | Impresszum | Oldaltérkép | Médiaajánlat
Admin